Hazaérve a közös vacsoráról, kicsit tovább szöszmötöltem a fürdőszobában a szokásostól. Remélve, hogy Csaba elalszik, mire én is ágyba bújok. Szükségem volt egy kis magányra, hogy végig tudjam gondolni az este eseményeit és megnyugodjak teljesen.
Jól számítottam. Mire beértem a hálószobánkba, ő az igazak álmát aludta. Végigsimítottam az arcát, adtam egy leheletnyi puszit is neki, miközben hozzásimultam, a nyár esti melegben hűvösnek ható selyem hálóingemben.
Csaba szuszogása alig volt hallható, a nyitott ablak előtt lágyan lengedezett a sötétben a padlóig érő függöny. Az éjszaka békésnek ígérkezett. Én pedig végre elkezdhettem végig gondolni a nap eseményeit. Az éttermi számla kifizetése miatti izgalmat és a méregdrága cipőm, ami még mindig a szekrény mélyén lapul. A kis titkos vásárlásom, amiről Csaba semmit nem tud, és amit épp holnap reggel kell valami csodás könnyedséggel elővarázsolnom. Azt terveztem felvenni a munkahelyemre az év legfontosabb megbeszélésére. A főnökömmel, cégünk VIP ügyfelével fogunk tárgyalni, az elkövetkező öt év együttműködéséről. Tudom, hogy különösen jól fog mutatni a bézs cipő a fukszia színű hosszú ruhámmal. Elképzeltem, ahogyan belibbenek a tárgyalásra. Lábamon a puha lakkbőr Paul Green cipő, amely kecses, kilencvenöt milliméteres sarkával remekül nyújtja az alakomat. Erős jelenlétet fog kölcsönözni a két darab együtt. A ruha ugyan egyszerű, a színe mégis épp annyira domináns, hogy érezze cégünk partnere a női minőséget. Olyan régóta vágytam egy ilyen kényelmes új cipőre, de akkor mi ez a lelkiismeret-furdalás? Aludni sem tudok, álmatlanul fekszem itt a gondolataimmal.
Rám tört közben egy finom halvány emlékezés arra, hogy nem voltunk mi mindig ilyenek egymással. A kapcsolatunk elején még nem titkolóztunk, és tudtunk örülni egymás vásárlásainak. Akkor még egy csapatban voltunk, cinkostársakként… Most meg a ”ki tudja jobban elrejteni az érzéseit, szükségleteit, sérüléseit” játékot játszunk. Hová tűnt a szabadság és a levegő a kapcsolatunkból? Mostanra mintha ellenségek és elszámolótisztek lennénk egymás életében. Falak és téglák választanak el bennünket. Hogyan épültek fel ezek? Vagy lehet, hogy mindig is velünk voltak?
Próbáltam a gondolataimban visszakövetni mikor lehetett az első olyan vásárlásom, amit eltitkoltam Csaba elől. Vajon alapból ilyen kis titkolódzós voltam? Vagy, ha nem, akkor, mikor kezdtem el megúszásra játszani és a kegyes hazugságot választani?
- Edit, kapcsold már le a lámpát, térj te is nyugovóra, dünnyögi váratlanul Csaba az orra alá, miközben forgolódik mellettem az ágyban, és gyűrögeti a párnáját a feje alatt. Jól láthatóan kínlódik, gurul egyik oldaláról a másikra.
- Jó-jó, kapcsolom…- mondtam szolgálatkészen. De belül már éreztem, nem fogok tudni elaludni egyhamar. Végére kell járjak a bennem lévő kérdésnek.
Vaksötét lett az éjjeli lámpa lekapcsolása után. Kifele fordultam, kihúzódtam teljesen az ágy szélére. Legalább Csaba tudjon nyugodtan pihenni, amíg én ébren töprengek tovább magamban.
Egyáltalán, van olyan, hogy kegyes hazugság? – Hasít belém a gondolat. Amúgy a legtöbb ismerősöm szerint van ilyen, hogy kegyes hazugság! Élnek is vele gond nélkül. Kevesebb így a konfliktus, azt mondják.
Eszembe jut, hogy azt olvastam nemrég egy könyvben, „minden hazugság valójában önzés” … pfff. már csak ez hiányzott, kár, hogy ez is eszembe jutott… mindent más megvilágításba helyez ez a mondat.
A szekrényben lapuló cipő megvásárlása miatti bűntudat egyre jobban elhatalmasodik rajtam. Pedig milyen gyönyörűen simult a lábamra már a próba közben is...
Folytatás következik:
Tanulság:
Edit hálószobai vívódása nem a cipőről szól. Amikor a ’kegyes hazugságok’ mögé bújunk, a felszínen (viselkedés szintjén) csak a konfliktust akarjuk elkerülni. Valójában egy mély, gyerekkori hiedelem mozgat minket: azt hisszük, a szeretetért cserébe fel kell adnunk az önállóságunkat.
De a modern pénzügyi tervek és a pszichológiai felismerések itt megállnak. A valódi megoldás egy magasabb, morális szinten kezdődik.
Amíg a döntéseinket a félelem és az önzés (a megúszás) irányítja, a magány megmarad. A valódi párkapcsolati szabadság ott kezdődik, amikor képessé válunk a tiszta, spirituális őszinteségre. Amikor a pénz nem a hatalom vagy a függetlenség álarca, hanem a közös morális felelősségvállalás eszköze. Mert a morál nem szabály, hanem a lélek legbelső tisztasága.
